Tegnap anyák napja volt, kimentem anyuhoz, most nem ott lakom, albérletben, de a ház az enyém is, bármikor hazamehetek, vármikor, gondolnám, ha épp verset írnék, de most naplót, mert tudom, hogy anyu szokott várni, hátha hazamegyek csak úgy, mondjuk munka után, virág nélkül, esetleg friss kenyérrel, puszival.
Anyu olyat főzött, hogy háromszor szedtem, 80 kiló vagyok, néztem meg utána, lehet, hogy előtte 79 és fél voltam, furcsa, hogy hiába eszik az ember félkilókat, később mégsem változik az össztömege, mármint kevéssel később. Sokkal később, mondjuk évente jön az 1 kiló, mondhatnánk, hogy feleslegesen, kerekíti az arcomat az az egy, meg az úszógumira megy, az ágyban kúszóguminak is jó, gondolnám, ha versben gondolkodnék.
Anyák napja után (igazából éjfélig az volt) visszabuszoztam a városba. Kint friss és finom, lélegezhető levegő volt, bent a városban – vasárnap lévén – olyan volt szintén, bár én büdösnek éreztem, talán a napspeciálisság miatt, vagy hogy sajnáltam valamit, elveszettnek éreztem (magam), nem tudom…
Hazaértem, ledobtam a táskát, anyu elfelejtett kaját csomagolni hétfőre, én meg elfelejtettem szólni, mert siettem a Sepoq-megbeszélésre. A Sepoq a rockbandánk neve, valójában indusztriális rockzenekar, de ez sem igaz így, mert belekeverjük az én nintendómetál részemet, ettől az indusztriális rész háttérbe szorul. Ádám, a gitáros meg metált gitározik, riffeli a metált, megbeszéltük, hogy ő ehhez ért, a metálriffhez, írhatnám, hogy riffmadár, ha épp valami irodalmi szövegen járna az agyam, vagy a repülésen.

Átmentem tegnap tehát a Sepoq-megbeszélésre, és megbeszéltük a fentieket, meg hogy a hétvégén felvett öt nótába inkább a nintendót kell erősíteni, nem a metált, mert a metál az amúgy is erős már. Például, ha Japánba küldenénk el a zenénket, akkor muszáj nintendóssá tenni, hiszen a sima metál önmagában lerágott rockcsont, azt a japánok nem vennék meg, belehallgatnának és azt mondanák, hogy nem jó. Japánul semmiképpen.
Éjjel megírtam a 2.0 című számunk gépdobjait, ami gépesíti majd az egészet, szubbasszusok, recsegős pergők stb., a japánok miatt. Éjjelig fent voltam, s a szervezetem belázadt, nem hinném, hogy ellenem, bár néha nem igazán tudom, mikor van állj, mikor kéne pihenni vagy lerakni a számítógépet, esetleg kimenni és meginni egy sört. Ma is tart a láz, bevettem csillapítót, szerintem megfáztam a biciklizés miatt, amikor kitekertünk Szentendrére, hogy ott költsük el a 15 ezrünket, a jó minőségű, kitömött struccáról híres étteremben, ami még a struccleveséről is híres. Este a visszatekerésnél már fújt a szél, és megfázásgyanús volt az idő, könnyen lehet, hogy megfázásgyanúm igazolódik most, ha például írnék és mellé nehezen nyelnék, biztosan ilyesmi vers lenne.
Anyut felhívom, mert ígért levest és csirkepörköltet, SepoqÁdám most küldött sms-t, hogy minden rendben, szerdán megyünk a stúdióba megbeszélésre. A lázra sok vizet iszom.
Ma még lesz Radnóti100, Sepoq 2.0, egy-két jó sör és valami gyógyszerezés-féle, hogy kimenjen belőlem még a gyanú is, de erről majd akkor, ha kiment.