Székelyhidi Zsolt legújabb kötete, az Űrbe! a 2009-ben megjelent Ördöngős óta eltelt időszak irodalmi lezárása. Az Ördöngős bipolaritása megszűnőben, a szójátékok, gesztusok száma kevesebb, a kötet egy bensőségesebb, magával és a világgal szintézisre törekvő ember lelkiállapotát tükrözi.
A könyv három fejezetre tagolódik, sorrendben: Benn, Fenn, Lenn.

Benn

Hosszabb lélegzetvételű munkákat tartalmaz, melyek elsősorban előadásra, felkérésre készültek. Ilyen sorozat például a Szabó+ vagy a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválhoz szorosan kapcsolódó Légyott-kötetek.

Fenn

A második fejezet szól tulajdonképpen az űrről, a szerző több szinten is elszakad(na) a Föld vonzásától, „kilőné magát a világűrbe”. Az űrben kedvét lelő, önmegvalósító szerző magával viszi szerelmét is, együtt fedezik fel a Naprendszert és természetesen időről időre visszatérnek, hogy földi szokásaikat gyakorolják, barátaikkal találkozzanak, netán koccintsanak egy jó itallal kezükben. A második fejezet egyre rövidebb szövegeket, néhol akár csak tételmondatokat (is) tartalmaz, előrevetítve a harmadik rész naplószerűségét.

Lenn

Ez a fejezet a kötet leghosszabb része, ugyanakkor a legrövidebb szövegek gyűjtőhelye is. Székelyhidi a Zolkó fotográfussal együtt 2010-ben indult Vakszöveg című blog „bejegyzéseiből” és a Spanyolnáthában futó SPN Blogból is válogatott. A Vakszöveg néhány naponta frissülő, rövid szövegekből és a hozzájuk tartozó fotókból állt.