Tölteném a lapot, majd Vasstibi jelez, mikor lehet. Addig van időm dolgozni, az időből élek, van melózni időm a munkahelyen, ahol hatig időzöm.
Jó nap ez a mai, nincs túl sok munka, Klaudiával erről beszélünk, míg ő hideg meggylevest szürcsöl, én teát keverek a forró vízhez és kávét külön bögrébe. Elvitték a gépet, már csak manuálisan lehet kávét keverni, instant forróvízzel, amit hidegből állítok elő.
A Spanyolnátha jól fogy, írja tegnap Vass, a tavaszi számmal számtalan klikkelő szemezett, ez hülyeség, gondolom, nem a fogyás, teszem hozzá gondolatban, akár napló, akár nem, a színvonalat tartsam már meg, ne írjak viccet, a szóvicceket vicces írásokhoz kell mellékelni, arra tartogatni, ez nem nevetős írás, ez napló, magában meg nem nevet az ember, a maga által kreált szóviccen, gondolom, hangosan, komolyan.
Nálam töltötte az időt tegnap és ma is. A lány. Amíg én a munkát töltöm idővel, ő az albérletembe zárva netkapcsolódik és narancslevet fogyaszt, jól fogy az is, mint a Spanyolnátha, jegyzem hozzá. Valószínűleg a bajszom miatt van minden, hogy most nincs. Az alvás persze más időtöltés, mint a horrornézés, a szemezés, a netklikk, a narancslé, a fentlét. A fentlét olyan, mint a Spanyolnátha és az, mint a szerelem. 
Kisebb átfedésekkel persze és fontos plátóiságokkal, talán kevesebb patetikával.
Délután a meló, megéhezem, még nem vagyok szerelmes, és Vasstibi sem jelzett, hogy töltsek. Este Attilával nyári szám, Erdély Miklós-blokk készítése, performanszmegbeszélés Szkárosi Endrével és Petőcz András hangjával, virtuálisan, netközelien, albérletzártan, talán ővele, talán őnélküle.
Jó lap lesz ez a nyár, boldog vagyok kisebb átfedésekkel, kajakozni kéne, fogyni, bajszot rendszeresen ritkítani, lányt albérletbe zárni, és akkor nem beszéltem még a töltésről, az időről, a hozzátartozókról, a szerelemről pláne. 
Jövő héten szabin leszek, lesz időm dolgozni, és talán az albérletem is kinyit. Jön a könyvhét, jólét, fentlét, laza együttlét vele, akit sosem vagy csak még alig ismerek.
Tölteném a napot, laza kapcsolatot tartok fent a bekezdéseimmel, a belekezdéseimmel, Erdély Miklós már lassan egy éve szívügyünk, ahogy a lány is az albérletemben, óvatosan, írom, ne tudja meg, még, Erdély annál inkább, értse meg, mit tervezünk, fel szeretnénk támasztani, fentlétbe helyezni, nyögjön fel, hogy él, érezze, hogy itt van, hogy számítanak rá a töltésben, az űr betöltésekor.
Érzékenyüljön el kisebb felfedésekkel és nagy fedezésekkel, fontos plátóiságokkal és poetikával – a közönség.
Ez a terv. A nyári szám majd jól fogy, Erdély túlél mindent, minket is, együvé zárom JA-val, a szívügyemmel, magammal, Zsírsátán és Vasstibi elégedett lesz. 
Ha nem a fogyásból élnék, nem vesződnék a töltéssel. Ha nem akarnék néha megállítani egy-egy pillanatot, menthetetlenül kitöltődnék, elfogynék maradék nélkül, a helyem mással töltenék fel – szavak a töltelékben.