„Vass Tibit megismerni, Kun Marcellát csókra inni.”
Zsírsátán

Mindig nyer. Mindig szél, mindennel, 
hová ér, ahol ér, ahol ül, mindig él.
Persze, hogy ismerem, tíz évem, vagy többem.
Hosszú haj, szürkeség, szemüreg, beesett, be se rég,
ivászat, lófrászat, lófarok, lógás nincs.
Mindig él, sokat hajt, se hajlakk, se hétrét,
se görnyed, se ernyed, a munkalap alatt, mankó, markó, lat,
mennykőre nem akad.
Nincs se hét, se pihegés, se mélyre metsző megnyugvás,
se semmi, nem minden, bekezdéses, ismerem.
Betéve betudom, írógép nem fogja, feltéve kisszéket eladta,
nagyszékbe belefüllt, nagy szél kel, lelkesült. 
Adott szó, tanáccsal, adózó lélekkel, kaláccsal, -lapáccsal
megmondta, mi legyen, a lapból nem hibáz,
átgondol, átbeszél, úrkodik, bebifláz.
Barátos mosolyok, barázda BAZ-magok, -megek,
megyényi árterek, bereki borszagok,
bőr alatt bérbabér, bírálat célba ér,
megüli mindenét, kidobja űrlepét, kivágja bőrlelkét.
Telkéért cserébe csurog be cserépbe
sok vigasz, köszönet, köszvélyes közmeleg,
légy-ne-ott körmenet, döbbenet, intranet, 
hepaj, csupa hiphop csontmeredek eredet, őseredő erőd.

Mindig nyer, mindig száll, mondanál
valamit, de nem jön az, szószeget, szószedet,
fejszegett fejléccel, fejetlen fentséggel, ój, aj,
de foganatosít, de klarál, bedekáz, kulimáz, merreméz? Olyan
vízburok berekbe, birokra badarság, 
bődület vízmenet, beenged-engedet, 
társaslény ücsörgés, vízbegőz bőrázás, vízketés, parázás...
Fürdőző vigalom, berekedés, rekkenés, vakarás, nátházás,
könnyfolyás, hadarom, pingpong és könnyűbú-szemfolyam. Ez van, ezer van,
ezekkel olyan, amilyen jang és jing, ingyen pang, ínyen hang, onnan rang, önnön reng,
szókatlan, szép manga, szívöböl, szívakol.
Mindig nyár, mindig megy, mogyoró, magyal be szájtátba, 
magyarán száll bele magába, száll ki a kezéből,
szálegyenes könny csöpörög sarkalló személből, 
száraz arckoszára szomorú szárat húz,
szürkéllő vigaszára szíves örömet remél,
szakasztott barátok fájáról art-levél,
szikkasztott postások szelleme megvisel,
szétszorlott barátok szerelme elkísér.