„– És mondja, mi a legrosszabb lehetőség?
– Az, hogy a holttest magához tér.”
C.H.U.D. II - Bud the Chud (1989). Rendezte: David Irving

Halott ötleteim vannak. Megvalósulatlan, félkész szörnyetegek kergetnek büdös lehelettel, élesen metsző, hideg fogakkal. Már amelyiknek van foga, szája, arca. A gondolatfoszlány-szellemek, azok éteri átkokkal kólintanak kobakon, az elfeszegetett szavak meg tűrohamot indítanak a dühödtre dagadt nyelv ellen, amit zárnék a fulladásmélyre, levegőtlen kamrába, de megtalálják akkor is, ott is, és szúrják lefelé, döfik. Tűk résnyire a határtól. Tűkör a multinyelv körül. Nagy levegő, kényszerű tüdőszél.
Mit akartam mondani? Rohadt régi dolgok! Esztelen rohanás, nincs idő kifejteni semmit. Halnak, amiknek meg kell. Tűkön ülve öregszem egyedül meg.
Mások vetik az időt, ahogy ágyneműt szoktak. Jegyeznek. Jelmasnit kötnek vagy bogot, zsebkendőcsomót, kákagubancot. Én simán felejtek.
Emlékezetkiesés a kilencedikről. Zuhanás a könyvespolcról. Ki kell jegyzetelnem a könyveket.
A felejtés ellengravitációs gesztus. 
Nem lehetséges kizsigerelni az időt, könyveket olvasni a két dimenzió miatt csak felületesen lehet. Jegyzetek készülnek a fejemben, de lezuhan minden a tudat alá. Minden csak átfut, nem marad. Feledkezem, ez valójában a tudat alá zuhanás szinonímája. Miért vagyok képtelen magam hipnotizálni? Az idő megy, elvileg bölcsebb vagyok, de nem jut eszembe. Csak az érzés, hogy tudtam. 
A bennem meglévő információk nagy többsége elérhetetlen, de, ha volt átfutás, szinte biztos, volt feledkezés is. 
Ez lehet a bölcsesség is. 
Egy hidraulikus prés a tudat, tölcsér fonémaszűk végcsővel. Alul meg az összes elhangzott szódarab, összenyomva, rázva, nem keverve. Alulinformált vagyok. Alulkevert. Magam alatt informált aggyal keringek körbe spirálisan, spirituálisan, egy senkisetudjamilyen középpont körül.
Nem kell ragoznom, milyen keveset tudunk a szavakról. A jelentésükről, a jelenségről magáról – jelentőségéről, ahogy és amiket kimondunk vagy elhallgatunk. Az első farkas, aki vér, az első ember, aki szavalni tud. Vajon a vers volt előbb vagy a szavalóverseny? Én értem-e meg előbb vagy a verseim? Ki érti ezt?
Egy hidraulikus versprés a tudatom. Néma, szűk járatok az agyamban, alatta a szájpadlás, azalatt a nyelv fogakkal. Lehet bölcsességfog is. Van átjárás a szavak és a gondolatok közt. Az engem elhagyott szavak a tieitekké lesznek.
A kimondott szavakból űrhajók épülnek. Azokban utazunk egymás felé.